Mindig a férfi a hibás. Mindig a férfi az, aki miatt nem vagyunk boldogok, mert nem törődnek velünk, elhanyagolnak és még sorolhatnám. Nos, azoknak a Nőknek, akik ez a véleményük üzenném, hogy a Férfi tőled Férfi. Ha anyáskodsz felette, nem lesz az a macsó, akire te vágysz. Mindenkinek más szemmel kellene tekinteni a párjára. Megnézni vádaskodás és lehordás előtt, hogy vajon én mit adok neki, hogy boldoggá tegyem? Tőlem megkapja e azt a törődést, amire ő vágyik? Megkapja e az odafigyelésem, és nem csak a követelőzésem hallja, hogy már megint nem csináltad meg, hol voltál, miért nem tudsz ilyen vagy olyan lenni? Talán csupán csak ezért, mert te sem vagy jobb! Akkor meg, hogyan érdemelhetnéd meg te is azt? A férfiak azt igénylik, hogy legyél a legjobb barátja. Nem kell agyon babusgatnod, nem kell, hogy az anyja legyél, abból elég egy is. Csak a barátja legyél, akinek elmondhatja a gondjait, akivel nevethet, akivel nem kell feszengenie, csak a maga egyszerűségében az lehet aki valójában. Ne akard változásra bírni. Nem azért, mert nem lehet, hanem mert nem szükséges. A legjobb barátja legyél és szeresd, fogadd el annak aki. Mert elvileg ezért jöttél vele össze. És hidd el a férfi értékelni fog. Ha nem tetszik, hagyd el. De ne változtasd meg, mert akkor már nem őt szereted, hanem azt akit te magad alkottál.

Megosztás a facebookon

Mindenkinek kell valaki, aki ott van, ha az élet padlóra küld. Kell egy szerető kéz, mely kezet nyújt, vagy megölel. Kell egy ember, aki ott van szavak nélkül némán, és csak a jelenlétével biztosít arról, minden rendben lesz. Semmi sem nagyobb dolog, mint megnyílni másnak és hagyni, hogy ő is ezt tegye. Kell a társ, aki megvéd, olykor akár önmagunktól is. Kell a szeretet, hogy a hideg valóság, melegséggel váltson át egy szebbe egy jobba. Merni kell szeretni, és hagyni hogy szeressenek. A világ csak ettől lesz élhetőbb.

Megosztás a facebookon

Nem hittem, hogy a változás fáj. Elveszettnek és gyengének érzem magam. Minden pillanatban szeretném azt hinni , hogy visszajön. Belül tudom, hogy nem. Ő nem vágyik úgy rám, ahogyan én Ő rá. Valami meghalt bennem amikor hagytam elmenni. És tudom, ezen nem tud változtatni más, csak én, egyedül én. Nehéz mosolyogni, mikor belül szét tép a fájdalom. Nem tudom ki vagyok és merre tartok. Azt tudom, hogy mennem kell tovább és nem adhatom fel. Minden napban van valami csoda, amit meg kell élni, fel kell fedezni. Nem hagyhatom, hogy egy férfi határozza meg a további életemet. A változás nehéz és fájdalmas, de sokszor nincs más út, mint engedni neki és hagyni, hogy a dolgok megszűnjenek létezni tovább. Valahol elveszve ott van még bennem az, aki mindig csak nevet és nem fél semmitől, aki az életre felnéz és minden apró csodája előtt meghajol. Meg kell keresnem. Elindulok egy úton, amit nem tudom jó irányba visz e, de meg kell próbálnom magamért. A boldogságomért. Engednem kell, és tennem érte. Hiszen csak ez hozhat vissza oda, ahol az életem van. A mindennapokba és a valóságba.

Megosztás a facebookon

Milyen nyomorult érzés azt érezni, hogy hagytunk valamit kisiklani a kezeink közül, ami igazán jó is lehetett volna. A legjobb barátom volt és én nem tudtam kimondani, hogy szeretlek, pedig őszintén tiszta szívemből így éreztem. Minden percben bánom. Vele minden jó volt. A közös perceink tele voltak nevetéssel. Meg tudtunk beszélni mindent. Meg sem sem kellett szólalnunk, hogy tudjuk a másik mit érez vagy gondol. Tökéletes volt számomra minden apró hibájával együtt. Féltem lépni. Féltem, ha kimondom egyben el is veszítem. Azt nem bírtam volna ki. És most már tudom hiába is mondanám. Szerettem vele lenni, szerettem a maga egyszerűségében. Nem csináltunk nagy dolgokat de az apró mozzanatok, érintések, nevetések vagy a beszélgetések tettek igazán boldoggá. Azóta sem éreztem azt a fajta örömöt és boldogságot, felszabadultságot, amit csak is mellette, vele tudtam megélni. Szerettem és szeretem is Őt. És egy nap talán lesz majd esélyem elmondani és bebizonyítani, hogy képes vagyok kiállni a szerelemért, Érte.

Megosztás a facebookon

Olyan gyakran kapom meg azt, hogy "egyedül vagy", "neked gyerek meg férj kellene már"..stb. Nos, valóban így van a jó öreg és berögzött hagyományok szerint, erre a korra már, minimum 3 gyermek édesanyjának kellene lennem. Ehhez képest itt vagyok tök egyedül, ami persze az én döntésem is. A sok félre siklott kapcsolat után - amin, ugye mindenki átesik - elhatároztam, hogy megerősítem magam úgy Isten igazán. Évek alatt ezt sikerült is egy mások által "gépies életmód"-nak nevezett életre kifejlesztenem. Nincsenek érzelmek, nincsenek problémák, ha ezekről nem veszünk tudomást. Igen ám, de vannak akik tudják, hogy nem ilyen vagyok és mélységesen belemászva az egómba, tudatára ébresztettek, hogy változnom kell. Kemény meló meg kell hagyni. De megéri, hiszen ki az aki nem vágyik egy szerető férjre és gyerekekre? Minden erőmmel tiltakoztam ez ellen, tiltakoztam a kötődés ellen és a legjobban magam ellen. Akit csak lehetett ellöktem magamtól. És most érzem azt, hogy azok az évek, amelyekben a gépiesség volt a meghatározó semmit de tényleg semmit nem haladtam előre. Volt munkám másztam szépen a ranglétrát és ennyi, meg persze a kutyám. Én azt gondoltam pont ettől vagyok erős, mert aki szeret az gyenge. Nem igaz! Ma már tudom akkor vagyunk a legerősebbek, ha szeretünk és hagyjuk, hogy szeressenek minket.

Megosztás a facebookon